Szeretettel köszöntelek a TipTop Média Club közösségi oldalán!
Jer hát,Csatlakozz te is! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TipTop Média Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a TipTop Média Club közösségi oldalán!
Jer hát,Csatlakozz te is! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TipTop Média Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a TipTop Média Club közösségi oldalán!
Jer hát,Csatlakozz te is! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TipTop Média Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a TipTop Média Club közösségi oldalán!
Jer hát,Csatlakozz te is! és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TipTop Média Club vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Évről évre kevesebbet találkozunk egymással, testvérek,
rokonok, ismerősök, barátok.Szalad velünk az idő!Ha összefutunk az
utcán,
örülünk: ,,Milyen régen láttalak!" röviden elmondjuk, ki miként
van: gyerekek, család, munka, öröm, bánat, betegség, egyéb gondok. Mind
belefér csupán öt mondatba. Aztán sietve elválunk, és megígérjük, majd
meglátogatjuk egymást, ha ezen és azon túl leszünk. Mert most nincs rá
idő. Most nincs. Legtöbbször ez a válasz. Telnek a napok, hetek,
hónapok. Még mindig sodródunk, és az élet forgatagában elvész az ígéret,
a barát, a testvér, a rokon. Eszünkbe jutnak, gondolunk rájuk,
mégiscsak egy telefon néha-néha egymásnak: most nem tudok menni...
ezért... és azért... jól vagytok? Puszi! A halvány, szép emlékek csak
magunknak maradnak meg. Nem tudunk szeretettel nosztalgiázni, további
szép emlékeket gyűjteni, mert nem szakítunk rá időt. Marad a ,,majd", és
egymás nélkül múlnak a napok, pedig összetartozunk, emlékek és szoros
szálak kötnek össze. Aztán cseng a telefon, vagy jön a távirat.
Megtudjuk a megváltozhatatlant. Meghalt. Hirtelen. Váratlanul. Vagy még
azt sem tudtuk, hogy beteg volt. S marad a síri csend, döbbenet, a fájó
emlékezés.
A hangját sem halljuk többé. Már nem
tudjuk elmondani, amit akartunk, már nem tudjuk éreztetni, amit
jelentett, mert már végleg nincs idő. Csak a koszorú a síron, a néma
fájdalom, könnycsepp az arcokon. Szerettünk, hantodnál sírjuk el
magunkat. S bánjuk, hogy mindig siettünk, s csak a magunk bajaira
gondoltunk. De már késő. Nincs viszontlátásra, csak szívünkben az űr, a
vád, miért nem értem rá, miért nem találkoztunk, mikor még volt rá idő!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Karácsony kopogtat
Human Rights/Emberi Jogok
Mi a csudát tudunk a világról? 4.rész
Mi a csudát tudunk a világról? 3.rész