BRANDON  LEE -In Memory
1965-1993

Az elkövetkező szavak nem tanítanak senkinek semmit, aki nemérkezett el még megértése küszöbére. A fény nem világít senkire, aki azárnyékban áll. Magam vagyok a fény, ahogy mindannyian azok vagytok!Korlátlan hatalmam itt a Földön a szelekkel szárnyra kel, éssóhajaitokat hozzá kapcsolhatjátok. Sodró patakokkal folyókatduzzasztva a tengerbe ömlik, s ha akarjátok, elviszi magávalkönnyeiteket. A tűz forróságával lobban, hogy vágyaitokat, melyekbilincsként fonódnak rátok, a Nap hevében égesse el. S végül visszatéra földbe, hogy termékennyé tegye azt a képzeletetek, hogy apusztaságból buja erdők, a a porból virág legyen, a sárból pedigmegformáljátok az energiát, használva – ha akarjátok – az énenergiáimat.

Én a Holló vagyok. Boszorkányoknak mágus, keresztényeknek ördög, élőknek halott, jóknak rossz és a rosszaknak jó. Mégsem vagyok semmi, amit gondoltok rólam, és semmi, amit rólam hisztek.Ha szavaim a szeretetről szólnak, tudjátok, hogy a szeretet nem elragadtatás, nem tüzes szenvedély, nem pozitív vagy negatív – csak van, akár a fény, amely nem éri el azt, aki az árnyékban áll. Ha szavaim gyűlöletről szólnak, tudjátok, hogy a gyűlölet csupán a szeretet egy minősége, melyet harag és bánat tüze táplál, és ez se több, mint szenvedély, mely pusztít. Akárcsak sokszor maga a szeretet.Szavaim korbácsként csapnak le, ha simogatásra vágytok, és símogatni fognak, ha a fájdalomba menekülnétek.Nem vagyok több nálatok, és nem vagyok más. Nem vagyok bölcsebb, se szebb,se fiatalabb vagy öregebb. Az vagyok, ami Ti vagytok, azzal a különbséggel, hogy én tudom, mi vagyok.

1965. február 1-én született  Oaklandben,Bruce lee és Linda Emery első és egyetlen fiú gyermekeként. (a Lee-házaspárnak 1969-ben született  egy lánya Shannon,aki szintén a  színészi pályát választotta.) Kínai neve Lee Gwok Ho. A színész-nagyapa Brandon születésével  egy időben halt meg.Bruce ebben az időben nagyon el volt foglalva a harcművészetével,ezért keveset tudott foglalkozni a fiával. Hong Kongba költöztek,Brandon itt kezdett a La Salle iskolába járni.Bruce halála nagy veszteség volt az akkor még csak nyolc éves gyereknek. Miután visszaköltöztek az Államokba Brandon számos iskolát elvégzett. Többek között a Strasberg színi akadémiát is. Apja nyomdokain haladva akció-színész lett. Első film amiben szerepelt az 1986-ban készült „Legacy of Range” volt. Összebarátkozott David Carradine -al aki akkor már befutott színész volt. ’90-ben forgatták a „Laser Mission” című filmet. A „Showdown in Little Tokyo” (Leszámolás kis Tokióban – 1991) című filmben együtt játszott Tia Carrere-val és Dolph Langrennel a 3. danos svéd származású kyokushin  karate bajnokkal. Ezt követett egy Hong Kongban forgatott film a „Rapid  Fire” 1992-ben.Utolsó filmje az Alex Proyas (Én a Robot, Dark City,Garage Days) által rendezett „The Crow” (A Holló) volt.A forgatás vége felé egy tragikus fegyverbaleset következtében Brandon halálos sérülést szenvedett. Egy kellék pisztoly – amiben egy fémdarab vagy éleslőszer (?) volt – elsült, és eltalálta Brandont. Az Észak Carolina állambeli, Hannover körzeti központi kórházba szállították, de az orvosok nem tudták megmenteni az életét. 1993. március 31.-én Brandon Lee 28 éves korában meghalt. Halálának oka belsővérzés. A felvett filmanyagnak ez a része nem került bele a végleges változatba. Menyasszonyával Eliza Huttonnal, áprilisra tervezték az esküvőjüket. Édesapja mellé temették a seattle-i Lake View temetőben.

“Minden évben egyszer, az Ördög éjszakáján a Holló kiválaszthat egy lelket az igaztalanul meggyilkoltak közül és visszahozhatja az elmúlásból, hogy befejezhesse küldetését.Idén Eric Draven-re esett a választása. Eric (Brandon Lee) visszatér,hogy bosszút álljon a Top Dollar bandán.Vállán kalauzával, a Hollóval a sötét erők birodalmából kiszakítva fekete angyalként járja a várost, hogy igazságot osszon és saját fegyvereiket ellenük fordítva halált hozzon mindazokra, akik egy fél évvel ezelőtt őt és barátnőjét meggyilkolták. Nemsokára azonban kiderül, hogy csak akkor tekintheti teljesítettnek feladatát,

ha nem áll meg a puszta bosszúnál…”

Nabucco